4.rész - Esküvő

Ha van valaki, aki azt mondja hogy csináld, az nem azt jelenti, hogy ellenkezőleg.-Harry Styles

A nap majd kiégeti a szemem, mikor kinyitom azt.Próbálok pislogni, de egyszerűen nem megy.A napnak nagyobb az ereje, és ez túl tesz rajtam.
Ma van az esküvő.Istenem, kész rémálom...
De én nem akarok megesküdni!Tök fölösleges dolog.Ha szeretsz valakit, azt lássák.Nem kell "össze erősíteni".De miért beszélek én a szerelemről?
Olyan nincs már e világban.Minek?
A francnak.
Már rég kihalt a világ.Lejárt az idő.Túl késő...
Ez van.Ezt kell elfogadni.Ha tetszik, ha nem.
Lassan ki tudom nyitni szemeimet, és ennek nagyon örülök.Megrebegtettem szempilláimat, majd elő kerül látóvilágom.
A nap túlságosan besüt a függönyön át, és ez kezd idegesíteni.
A nap szép és jó, de amit csinál minden reggel velem, az katasztrófa.
De meg kell szoknom ezt mind, egyhamar.
Ülő pózba teszem magam, és körülnézek.Gyönyörű egy szobám van.De ez nem nekem való.Nem nekem tanálták ki.
Vidámnak kellene lennem.Még sem vagyok az.Boldognak kellene lennem, hogy egy jobb tartózkodásom van.Még sem vagyok.
Nem lehetek szomorú!
Élveznem kell az életet.Fiatal vagyok.Kit érdekel, ha házas leszek?Ugyan úgy élnem kell az életemet, ahogy azelőtt, és ezt nem akadályozhatja meg senki és semmi.
Egy nyújtózkodás kísérletében, be szaladtam a fürdőbe.Jó volt a friss, forró víz bőrömnek.
Mikor ki szálltam a kabinból, és magamra terítettem egy törülközőt, nyomba nyitódott az ajtó.Azt hittem, ott helyben meghalok a szívinfarktustól.
-Niall, létszíves szólj majd legközelebb, ha be szeretnél jönni...-Nézek más felé.Még jó hogy van rajtam valami.
-Neked is jó reggelt-Hátra csapja kezét, és úgy néz rám.
-Azért meztelen is lehettem volna...
-Az nem gond-Vigyorog.
-De, nagyon is gond.Egyébként, mért vagy itt reggel öhm, nyolckor?-Kérdeztem felhúzott szemöldökkel.Itt tényleg minden máshogy megy?
-Azért, mert fél kettőkor kezdődik minden, és addigra el kell készülnünk.
Avval a lendülettel ki lépgél a fürdőből, egyenesen a szobámba.Én is megyek utána, egy törülközővel a fejemen kísérve.
-De hát nagyon korán van.
Felnevetett.
Ez nem vicces.A hajamnak mégis valahogy meg kell száradni.
-Tudom.De hát ...ez van.Először hozok neked reggelit.Mit kérsz?-Bekapcsolja a TV-t, és úgy váltogassa a csatornákat.Azért az egy kicsit furcsa, hogyha be jön a szobámba, állandóan kapcsolgassa a tévét.Én meg még azt sem tudom, hogy kell bekapcsolni.
-Ami van-Válaszolok.
-Oké.
Fél perc sem telt el, már újra itt hallom a hangját.
-Hú, ez aztán gyors volt-Nevetek.
-Azért vagyok én a legjobb szolga-Húzza ki magát.Hangosan felnevetek, majd elveszem a tányérról az első szelet pizzát.-Kérsz?
-Nem, én már ettem.
Leül az ágyamra, és a tévét bámulja.Komolyan, ez mindig csak azt nézi?
-Na.
-Nem, köszönöm.
-Most megismersz engem-Ültem le mellé a tányérral a kezemben.Elkezdet nevetni, a vicces mondanivalómmal.-Nyisd ki a szád.
-Nem-Rázza a fejét mosolyogva.
-Ne kelljen már megetetni, ne legyél már ennyire makacs-Teszem csípőre a kezem.
-Te vagy a makacs.Erőszakolsz engem.Ez nem szép dolog.
-És kit érdekel?Engem biztos nem, és szerintem téged sem.Nyah, gyerünk már-Felkapok egy szelet pizzát a tányérról, és azt Niall szájához emelem.Kuncogni kezdek, elég vicces hogy etetni kell.
-NEM!
-Na, kérlek.
-Oké-Elveszi kezemből a szelet pizzát, majd falatozni kezdi.Nem tudom, miért fogadta el.Akkor miért kéreti magát?Istenem.Felnevetek, majd kezembe veszem a félig megrágott finomságot.Mikor megettük, elkezdi csinálni a hajam.

***

-Na, most már kész vagy-Mosolyog rám büszkén Niall.Rá mosolygok, majd megnézem magam a tükörben.Nem hiszek a szememnek.Ilyen...ilyen kifinomult még sosem voltam.Soha.Így felöltözve, így kifestve, így minden, még soha nem voltam.(kép)Könnyek gyűltek szemeimben.
Nem!Nem sírhatok!
-Köszönöm!-Ugrok a nyakába, majd jól megszorongatom.Meglepő módon ölel vissza, de eltaszít.Kérdőn nézek rá.
-Öhm, Mr.Styles minden szolgálnak megparancsolta, hogy hozzátok sem érhetünk.
-De miért?-Húzom fel szemöldököm.
-Mert ez a szabály-Ránt vállat.
-És kit érdekelnek a szabályok?Engem biztos nem!-Nevetek a hasamnál fogva.
-Khöm...
A hang irányába nézek.
Harry áll az ajtóban, karba tett kézzel, neki dőlve az ajtónak.Ez meg hogy jött be?Egyáltalán mit keress itt?És miért nem vettem észre, hogy bejött?Tényleg nem vettem észre.
-Mit mondtál, Rosalia?-Húzza fel szemöldökét, engem vizslatva.Feltűnően végig mér, amiben muszáj elpirulnom-A szabályok igen is fontosak.Mit gondoltál, miért vagy most itt?-Kérdőn néz rám, válaszomat várva.
Fogalmam sincs, mit mondhatnék.Magam sem értem, miért is vagyok itt.Sőt, elejétől fogva mindig csak az járt az eszemben, miért vagyok itt.A választ már csak ő tudja, miért kérdez ilyeneket tőlem?
-Elnézést, hogy közbe szólok-Szólal meg Niall, meglepésemre-De hányra kell ott lennünk, uram?Nemsokára fél egy, Mr.Styles.
-10 perc múlva-Avval a lendülettel el is tűn, de még egyszer rám néz, és az arcomat kémleli.Elfordítom, hogy ne lássa a pírt rajta.Az ajtó csukódik, Mr.Styles távozott.Felsóhajtok.
-Annyira utálom.Minden rossz benne van ebben a személyben-Hátra hajtom fejemet, és a plafont kémlelem.
-Példa?-Mosolyog Niall.
-Szemétség, bunkóság, önzőség, egoistaság...satöbbi.
Halkan felnevet.
-Tudom Rose, tudom-Veregeti meg vállam, majd kifelé kezd húzni.
-Hé, még is hová megyünk?-Kérdőn tekintek rá, felhúzott szemöldökkel.
-A bálterembe, kedves-Vigyorog, majd ki húzz a folyosóra.
-De hát még nem múlt el tíz perc!-Fakadok ki.
-Tudom, de jobb hamarabb ott lenünk.Így is messze van.
Nem válaszolok.

Már egy ideje csak haladunk, és haladunk, de nem tartunk sehová.Már át "utaztuk" az egész udvart, de még nem találtuk meg a báltermet.Vagyis csak gondolom, ki tudja milyen nagy ez az udvar.Sohasem tudod.
-Mikor leszünk ott?Mégis milyen messze van?-Ránézek, és látom hogy a száját húzogassa.
-Tudod, elég nagy ez az udvar, még a kelhetőnél is, és szoktak itt eltévedni emberek.
-Ugye most csak viccelsz?
-Egyáltalán nem.
Ajkaimba harapok.Ha nem leszünk ott időben, mit fog tenni Harry?Bele se merek gondolni...
-Várj...-Áll meg hirtelen Niall-Tudom hol van már...Gyere-Húzni kezd maga után, és én próbálok olyan tempóban rohanni hozzá, amennyire csak tudok.
-Itt is van!-Sóhajt fel megkönnyebbülten, és rám szegezi tekintetét.
-Ha nem értünk volna ide időben, az mind az én hibám lenne.Styles biztos levágatná a fejem-Nevet.
-Szerintem már így is késtünk valamennyi percet, ideje be mennünk-Megfogom felkarját és a bejárat felé kezdem húzni.
Mikor meglátom a termet, a szám tátva marad.
Az emberek csapig vannak, a bálterem óriási, és ami még a legrosszabb...Mindenki minket figyel.
Persze.Ránk vártak.A fenébe is.Ajkaimba harapok, és Niallra nézek.Ő is rám pillant, amolyan "ezt meghúztuk" tekintettel.Képzeletben előre lökdösöm magam, ami sikerrel is jár.
Mindenki tekintette rajtam van, és ez kezd zavarni.Mindig is az a szégyenlős típus voltam, nem szerettem ha én vagyok a középpontban.
A többi feleség már rég ott volt Harry körül állva, hasonló ruhában, és hasonló frizurával mint én.Gyorsan oda álltam azt hiszem Sharlotta mögé, és vártam.Most biztos paradicsom színű a fejem.Istenem...
-Nos, hogyha már végre megérkezett Ms Rosalia-Itt elhajolt, és rám nézet, szemeiből áramlott a düh.Megértem.-Akkor kezdhetjük is.

Végre túl vagyok a nehezén.Szerencsére nem kellett ilyen "csókold meg Harryt mert ő a férjed"-et eljátszani, és ennek örülök.Az emberek táncolnak, jól érzik magukat, én meg itt ülök a feleségeknek kiállított asztalnál, az embereket nézvén.Sharlotta, Mandy és Liza ott táncol Harryvel, valószínűleg jól szórakoznak.Néhányan meg is csókolták, sőt az egészen, amitől undorodnom kellett.Szerintem ez kiábrándító, és helytelen.Még sosem csókolóztam, de eldöntöttem hogy nem is fogok.
És hogy miért nem vagyok ott, köztük?
Még azelőtt mindenki úgymond "evett" az ünnepség előtt, és ez a feleségeknek az asztalánál is így volt.Össze haverkodtunk úgy mindenki mindenkivel, kedvesek voltak az egészen.Sharlottaval jobban össze barátkoztunk, hasonlóak voltak az ízléseink.Kivéve azt, hogy ő örül hogy ez mind megtörtént.Én egyáltalán nem.És mikor ettünk, az egyik szolga szólt, hogy mindenkinek muszáj legalább egyszer táncolni Mr.Stylesal.Én erre beijedtem, azon nyomban muszáj volt kitalálnom valamit.Végül kijelentettem, hogy nem tudok táncolni, kész égés lenne az egész.Ők erre bólintottak, miszerint nincs mit tenniük.Mikor megmondták Harrynek, hogy mit válaszoltam, az asztalom irányába nézet, nem valami jó kedvűen.Biztos vagyok benne, hogy erről még szó kerül.
Pedig tudtam táncolni, nagyon tudtam, és szerettem is.Ha unatkoztam, akkor mindig táncoltam.Ilyenkor azt éreztem, hogy szabad vagyok, nincsenek szabályok, a világban minden jó és szép.
Bárcsak.
Inkább nem gondolkoztam erről, hiábavaló lenne.
Én más vagyok mint a többi feleség.Bírom őket, meg minden, de még sem találtam magam közéjük valónak.Nekem ez nem megy.
Egy nagyot sóhajtva tettem könyököm állam alá, úgy néztem a rengeteg embert.
Aztán megpillantottam egy ismerős alakot, sőt túl ismerős alakot.Hátal fordult nekem, így nem igazán láthattam arcát.Valakit kereset.Egy hirtelen mozdulattal megfordult, pont az én irányomba.
Megijedtem.Nem hittem a szememnek.Dylan?!Ő még is mi a francot keres itt?
Szemeim elkerekedtek, miután rám mosolygott, és integetni kezdet.
Dylan a barátom, vagyis csak a barátom volt, mikor nem kerültem ide.Nem éreztem iránta úgy sokat, nem szerettem annyira.Legfőképp csak tetszett, de semmi más.
Elkezdett felém közeledni.Bepánikoltam.Most mit csináljak?Harry nem láthassa meg, hogy ő itt van.Kitekerné a nyakát.Mutogatni kezdtem, hogy ne jöjjön ide, valahogy jelezni.Ő ezen csak mosolygott, ahogyan egyre-egyre közelebb ért.A testem izzadni kezdett, most még is mi a fenét csináljak?
Hol vannak ilyenkor az őrségek?

Hello - bello mindenkinek!
Csak megszeretném köszönni azt a sok támogatást.KÖSZÖNÖM!
Továbbra is ér minden!:)