6.rész - Az enyém vagy.

-Miért? - Elindultam a TV felé, és az  irányítóját  kerestem.
-Miért?Még te kérdezed, hogy miért?Ezt inkább nekem kéne - Éreztem magamon tekintetét.Sőt, azt is éreztem, hogy felém közelített.-És ha beszélek, rám nézel - Tette hozzá.
-És ha nem? - Szembe fordultam vele, hogy teljesen lássam alakját szemeim előtt.Még mindig az esküvői cucc volt rajta.
-Azt nagyon meg fogod bánni - Fogat csikorgatva mért végig, nem volt valami jó kedvében. - A többi lány tud viselkedni.Te miért nem?
-Mert egyáltalán nem akarok itt lenni.
-Ó, pedig örökké itt fogsz maradni.Velem.
-Hiszem ha látom! - Emeltem feljebb a hangom.
-Nekem ne emeld fel a hangod - Hirtelen erős kezeit hajamba kapja, sokkalta közelebb húzz magához, mint akkor az az 50 cm távolság volt köztünk.-Megértetted?
Iszonyatosan szorította a hajam, nem voltam képviselni cselekedőét.
-Ha el engednél, akkor megérteném.
Szúrós tekintettel néztünk egymás szemeibe.Mind kettőnk tudta, hogy az egyik jobban utálja egymást, mint a másik.Az az egy én vagyok, a másik meg... nem tudom.Egyszerűen ha így viselkedik velem, miért vett feleségül?
-A királlyal nem szabad feleselni - Szűri fogai közt.
-És, ha igen?- Húzom fel szemöldököm játékosan.
-Elég legyen !- Annyira közel húzz magához, annyira húzza a hajam, hogy azt hiszem lassan kihullik helyéről.Milliméterek választanak el egymástól.Zihálva veszi a levegőt, evvel jelezve hogy igencsak felhúztam.
Ajkai szét válnak, majd gyorsan, az enyéimre tapasztja.A hirtelen mozdulattól még levegőt sem kaptam.Szemeim kikerekedtek, nem hinné hogy ez meg történt.Száját ott tartja az enyémen, egy kicsit sem mozdul el onnan, egy ideig élvezi a helyzetet.Szemei csukva vannak, az enyéim ellentétben.Még mindig golyó szerűre van nőve, nem tudtam felfogni hogy mi is történt most.
Elkezdi mozgatni rózsaszín, de annál kiállhatatlan ajkait ajkaimon.Kezei még mindig fejbőrömbe voltak meredve.A hitetlen élvezet, ami akkor tör belém, csak egy pillanatra jön fel.Lecsuktam szemhéjam.
Gyorsan vissza is pattantak, miként nem hagyhatom ezt.Rutinos mozdulattal löktem őt el magamtól, nem nézte valami jó szemmel.
-Az enyém vagy.Azt csinálok veled, amit akarok - Szűri fogai közt.Látszik, hogy túl ideges ahhoz, hogy lenyugodjon.Ismét közeledett feje enyémhez, de gyorsan elfordultam.
-Nem vagyok a tiéd!Erőszakból vagyok itt, miért csinálnál azt velem, amit akarsz? - Ordítottam - Nincs hozzám közöd, nem vagyok neked semmi sem!Hagyj békén!
-Vagy most befogod a csinos kis szád, és nem ordítasz velem, a királlyal.
Hátrahőköltem.
-Engem egyáltalán nem érdekel, hogy király vagy!Ugyanolyan ember vagy, mit a többi, csak jobban felfigyelnek rád - Kiabáltam még mindig.
-Mondtam már neked egyszer, hogy ne vidd fel a hangod velem.
Lángoló tekintettel néztük egymást, mind kettőnk testében érezhető volt a düh, feszültség.
-Leszarom az egészet, csak hagyj menjek már el innen! - Zokogva néztem bele szemeibe, ami most nem zöld volt, hanem sötét.Arcomat tenyerembe vettem, nem bírtam abba hagyni a sírást, ami pont akkor kerülgetett engem.
-Már csak ez hiányzott - Hallottam ahogyan egy nagyot sóhajt.
-Vigyél...Haza - Zokogom.
-Ide figyelj - Lágyabb hangon beszélt hozzám.Vállamnál fogva magához rántott, tenyeremet elvette kisírt szemeimről, majd ahogyan csak tudod, mélyen a szemembe nézet.
-Te innen soha nem fogsz elmenekülni.
Evvel a mondatával nagyon, ismétlem nagyon felhúzott.Óriási düh keletkezett bennem, azt hittem nyomban megfulladok.
-Rohadj meg!-Ordítottam, majd elkezdtem püfölni mindenhol, ahol csak tudtam.Ütem vállát ökölből, hasát, mindenhol.Iszonyatosan dühös voltam rá, és ezt úgy vezettem le, hogy elkezdtem őt verni.Jó érzés volt, de a kellemesség leállt egy pillanatra.
-Had már abba! - Kiabált rám, szerintem az egész kastély tőlünk volt ilyen hangos.Nehogy arra gondoljatok.
Hirtelen fogta le mind két kezem, próbáltam tiltakozni, de ezen csak felmorgott, és egyre erősebben kezdte szorítani.Cselekedeteim cserben hagytak, nem tudtam mit csináljak, a fájdalom széturalkodott mind két csuklómban.
-Ez...fáj - Könnyezek.
-Most legalább megtanulod, hogy kivel kezdjél ki! - Gonoszul elvigyorodott.Nem hiszem el.Ez...ez nem történhet meg velem.
Még mindig két csuklómat fogta mérhetetlen erősséggel.A könnycseppjeim újra szabad utat vettek, ha nem én sírtam volna, akár azt is megnéztem volna, melyik esik le hamarabb.
-M - mit akarsz velem csinálni?
-Csak a kitöréseidet nyugtatom.
Dühösen néztem fel rá.
-Egyáltalán nincsenek kitöréseim, esetleg neked, és... aúú...- Félbe hagytam mondatom, amikor a kezem azt hiszem már a szorításból bekékült, besárgult, bezöldült, vagy valami olyasmi.Szerintem az egész színt a világon megmutatta.
-Ne akard, hogy megbüntesselek - A hangjában már az a sok düh, ami 5 perccel benne volt, egyáltalán nem volt érezhető.Most teljesen nyugodtnak nézett ki.Furcsa, nem hittem volna, hogy Harry Styles képes ennyi idő alatt lenyugodni.
-Már így is büntetsz puszta megjelenésedtől!
Nos, itt elszakadt a cérna.
Harry olyan erővel lökött a falhoz, hogy azt még a halott dédmamám is megérezte volna.A hátam az ütéstől sajgott, de most ez volt a legkevésbé figyelmem.A többi Harryre vonatkozott.A szemei egyáltalán nem voltak smaragdzöldek, sötétek voltak.A félelem eluralkodott rajtam, saját akaratom ellenére.Mi történik velem?Dideregtem mint egy vadalma, pedig egyáltalán nem fáztam.A szemeim egy pillanatra súlyosak voltak, ezért lecsukódtak.De csak egy pillanatra.Mi ez az egész?
-Te akartad - Harry csak úgy köpte ki felém a szavakat.Hirtelen kezeit derekamra helyezte, közel húzott magához.A szívem hevesebben vert.Na nem azért, mert klausztrofóbiás vagyok, hanem azért, mert az ajkai hozzáértek a nyakam egyik pontjához, és azt kezdte el csókolni.Majd szívni.Éreztem, hogy egyre melegebb vagyok.
-M - mit csinálsz?
Nem válaszolt kérdésemre, helyette egy ördögi vigyort küldött felém, majd folytatta félbe hagyott cselekedeteit.Mikor megunta, a számat kezdte harapdálni, húzogatni, majd csókolni.Hiába ütöttem mellkasát, vállát, sőt még a haját is meghúztam, nem hatott.Kezeit lejjebb vezette, és miután megállapodott a fenekemnél, egy erőset belemarkolt.Fájdalmasan felnyögtem, sírni támadt kedvem.
-Hagyd abba...-Nyögtem.
Újból nem válaszolt, de kezeit elvette hátsómtól, és...és ODA vezette bal kezét.
-Ne!
Sebezhetőnek és gyengének éreztem magam.És mind Harry miatt.Sokszor ütöttem, ellenkeztem Harry kíváncsi kezei miatt, de mintha meg sem érezte volna.
-Kérlek, hagyd abba - Fáradtnak éreztem magam.Egy pillanatra becsuktam szemhéjaim.De máris kinyitódott, amikor megéreztem Harry ujjait a bugyimhoz közeledni.Olyan piros voltam, mint egy paradicsom.
-Most azonnal hagyd abba! - Kiabáltam rá, de semmit sem hatott, ismét.Mint aki süket, a bugyim szélével játszadozott, én meg egyre csak vörösödtem.Kezeimmel lehetetlen volt ellenkeznem, mert miután a ballal lent ügyeskedett, addig a jobb kezével mint két csuklómat a fejem felett a falhoz szorította.Kihasználva éreztem magam.
-Harry ne!Esküszöm hallgatni fogok rád!
Szűz voltam.Nem akartam elveszíteni  a szüzességemet.Most.Itt.Ebben a pillanatban.Megerőszakolva éreztem magam.Harry rám vezette tekintetét, szemében kíváncsiság rejlett.
-Nem hiszek neked - Vigyorgott.
És kész.Meghaltam.Keze megérintette a bugyim belső táját.Szó szerint.
Ellenkezni akartam, de Harry szorosabban fogta a csuklómat.
-Ne - Zokogtam fel. - Hallgatni fogok rád!Csak ne erőszakolj meg!Kérlek!
-Hát...Én élvezem ahogy alattam vonaglasz - Vigyorgott.
-Kérlek...
-Jó.
Kivezette tenyerét az ottani helyéről, elengedte csuklómat, és a megkönnyebbülés szinte átsuhant rajtam. Lecsúsztam a földre, és zokogva öleltem át magam kezeimmel.-Gyűlöllek - Néztem fel rá bosszúsan. - Gyűlöllek Harry Styles!

Sziasztok!
Nos, egy jó hosszú hónapig nem volt rész, ezért előre is bocsánatot szeretnék kérni.A másik részbe nem volt kedvem ezeket a sorokat ide írni, nem akartam elrontani a "kinézetét", de úgy érzem, itt meg kell tennem.
Szóval, nagyon imádlak titeket, köszönök mindent, amit értem tettetek!És köszönöm hogy ennyire kitartóak voltatok a rész miatt!Azért hoztam ezt a részt hamarabb, mert hétvégén elutazom, és teljesen két hétig nem leszek elérhető.Sajnálom.De ezért van a nyári szünet, nem igaz?:)
Továbbra is sok visszajelzést várok!
                                                                                        Xoxo.:Evelyn