5.rész - Nem tetszett a mai viselkedésed.

Vannak szép pillanatok, emlékek, dolgok az életben, mégis mind annyira láthatatlan ebben a pillanatban...-Rose Carter



Piszkálgattam a körmöm, rágtam ajkaim szélét, kezemet súroltam combomhoz.Bármit csináltam, csak a közelgő fiúra nem néztem.Sok tekintetett éreztem magamon, még sem törődtem vele.
El akartam tűnni onnan.De már késő volt.
-Szia Rose!Rég láttalak már!Miért nem kerestél?És mégis mit keresel itt?Gyönyörű vagy!-Halmozott el kérdésivel, amitől muszáj volt elpirulnom.Még is hogy képzeli, hogy nem kerestem?Ő nem kereset!Szemét...
-Semmi közöd hozzá!Inkább te mit keresel itt? - Felálltam helyemről, kezeimet megtámasztottam az asztalnál, a válaszát várva.Szúrós tekintettel meredtem rá, nem gondoltam hogy még van mersze ide jönni.
-Nyugalom, csajszi - Tette fel védekezően két kezét-vissza jöttem Amerikából, meglátogatni téged.Anyád mondta, hogy itt vagy.És hogy megházasodtál.Hát gratulálok.Ennyi a jövőknek.Taps - Gúnyosan elmosolyodott, magában tapsolt egy - kettőt, aztán szétnézet körülöttem.
Legszívesebben nyakánál fogva fojtanám meg puszta két kezemmel.Nem hiszem el, hogy ebbe a féregbe voltam szerelmes.
-Tűnj innen! - Kiáltottam fel a kelhetőnél hangosan, ennek hatására mindenki szeme ránk szegeződött-Ez nem a mi jövőnk.Ez az én jövőm!
-Tudod, hogy én ezt mennyire leszarom? - Vigyorgott.
Minden egyes porcikámba a düh lombolt egyre feljebb és feljebb, ameddig fel nem ért a fejemhez.Ha egy mesében lennénk, a fülemen át füstölnék a nagy mennyiségű idegességtől, mint egy vonat amikor elsuhan melletted.Utálom ezt az alakot.Gyűlölöm.
Kék szemei csillogtak ahogy engem vizslattak, kezei selyem nadrágjába voltak gyűrve, fekete öltönye szépen ki volt vasalva.Szőkés barnás haja fel volt zselézve, füleibe ott pompáztak a fekete fülbevalók.Nem is tudtam, hogy van.
-A kisasszony azt akarja, hogy távozzon - Állt mellém hirtelen Niall.Hálás pillantást vetettem rá, amit Dylan egy nem tiszta sóhajtással díjazott.
-Még találkozunk - Ennyi volt az utolsó mondata.Kiverekedte magát a tömegen, azonban a vendégek szeme mind  rajtam, és rajta volt.Most biztos azt hiszik, hogy megcsalom Harryt.Ha-ha.
-Köszönöm Niall, hálás vagyok érted - Kifújtam a bent tartott levegőt, majd egy fáradt mosolyt küldtem felé.Harry tekintetét éreztem magamon, de nem figyeltem oda.Csak hagy érezzem jól magam.Aztán este jöhetnek a problémák.
-Nincs mit!Én mindig itt leszek, ha baj van vagy szükséged van rám - Mosolyog jó kedvűen.Válaszként megmutatom fogsoraimat.
-Amúgy, gratulálni szeretnék  -Ül le mellém, pont Liza helyére.
-Mégis miért? - Kérdőn húzom fel szemöldököm, válaszát várva.
-Házas vagy - Lök vállba az övével, amit egyből vissza is adok.
Ezt eljátsszuk addig, ameddig én majdnem leestem a selyem, fehér takarós székről.De szerencsére megfogja felkarom, ami megakadályozza az esésem.
-Hú - Nagy levegőt veszek - Köszönöm - Vigyorgok rá.
Egyik kedvenc számom  indul be, aminek hatására felütöm fejem.Csodálkozásom esetére, számat eltátom, majd egy óriási mosoly kúszik piros rúzsozott ajkaimra.
-Hey.Mi a gond? - Nézz rám Niall.Egy pillanatra rá szegezem tekintettem.
-Semmi, csak ez a kedve...
-Táncolj velem - Hirtelen jelenik meg majdnem az én székem mellet Harry, várakozó, haragos, de még is csillogó tekintettel.Félőn felnézek rá.Épp Niallt méregeti, amolyan "megöllek" nézéssel.Na ne.
-Öhm...Nem tudok táncolni-Bátortalanul felelem, közben az asztal terítőjével játszadozok.
Halkan felröhög.
-Dehogynem.
-Nem, én tényleg...
-Ne hazudj.
-Nem hazudok!Tényleg nem tudok.Sajnálom!
A dühtől, ami testébe áramlik, kivételezhetetlen.Ökölbe szorítja erős kezeit, szemei egy kicsit besötétednek.Halkan morog, majd elsétál hosszú lábaival együtt.Még a válla felett vissza nézz.Miután megállapodott, hogy nem megyek utána, Niallra szegezi tekintettét.Tudtam, hogy ebből baj lesz, de akkor sem fogok vele táncolni.Ki van zárva.Harry  az ő kijelölt helyére ül, felfogja poharát, majd a kanállal egy kicsit megkocogtatja.Ennek hatására mindenki szeme rá szegeződött, köztük enyém, és Niallé is.
-Sajnálattal közlöm, hogy az esküvőnek vége.Hála neki - Itt rám szegezi smaragdzöld szemeit.
Elszégyelltem magam.Pont rám akarja fogni ezt az egészet?Nem én vagyok egy rohadt barom.
Az emberek tekintette rajtam szegeződik.Lábaim remegni kezdtek, azt hittem a talaj nyomban kiesik lábaim közül.A szám dadogott, néztem jobbra-balra.Nem készültem mondani semmit, mégis dadogtam.Az arcom pirosodni kezdett, hasonlított egy paradicsomra, talán még annál is pirosabb.Szégyen.
Nem szóltak semmit.Talán tudták, hogy ez egyáltalán nem az én hibám?Bárcsak.
De nem.Nem azt hiszik.Azt képzelik, hogy ez mind az hibám.Most adjam vissza neki?Nem.Abból biztos baj lenne.És van elég az nekem.
Az emberek szó nélkül kisétáltak a teremből.
Hirtelen egy erős kéz ragadott meg, aminek hatására megijedtem.Felnéztem és láttam Niall sajnálkozó szemeit.Kihúzott a teremből, már ha kihúzott.Az emberek tömve voltak ezen az óriás helyen, állandóan egy mellkasba ütköztünk, vagy egy vállba, vagy valami másba.Szerencsére épségbe ki tudtunk menekülni.Onnantól kezdve Niall futásnak eredt.Követtem példáját, már amennyire tudtam.
-Most hová megyünk? - Kiabálom.
-A szobádba - Válaszolja.
Megkönnyebbültem.
Hamarosan oda is érünk.Kínzó lassúsággal elterülök az ágyamon.Tenyerembe veszem arcom, közben a plafont kémlelem az ujjaim közt.Miért?
-Harry Styles egy szemét.
Önkéntelenül is elmosolyodok.
-Tudom Niall, tudom.
-De tényleg!Leégetett!Állandóan téged piszkál...Pedig mondta nekem, hogy te különleges vagy számára, és hogy...
-HOGY MI?
Nem hittem a fülemnek.Harry tényleg ezt mondaná?Tényleg különlegesnek tart?Vagy csak Niall viccelődik?Ajkaim elnyíltak egymástól, a meglepődöttségtől.
-Hoppá...Ezt nem kellett volna elmondanom - Arca elfehéredik, majd rám néz-EL NE ÁRULD NEKI, HOGY ELMONDTAM.
-Nem fogom.És még mit mondott rólam?Miért vagyok neki különleges? - Kérdezgettem tovább, most már ülő pózban.
-Csak ezt mondta...
Szúrós tekintettel néztem végig.
-Tényleg...
-Jó - Nagyot sóhajtva fekszek vissza az előző helyemre.Rápillantok az aranyozott, keretes fali órára, ami pont 7 órát mutat.Csodás.
-Na én megyek, majd holnap találkozunk.
-Szia.
-Szia.
Remek.Egyedül maradtam.Már lassan szokásossá válik ez az egész.Kezdem megszokni, hogy Niall kívül, és anyukám kívül nincs senkim az ég világon.Nincs egy ártatlan harmadik személy, aki  egy felismerésből közelebb állna hozzám.Senkim sincsen.Egyedül maradtam.De nem hagyhatom annyiban.
Ha fellöknek, fel állok.Ha lemondanak, vissza mondok.Ha megdobnak, vissza dobok.
Nincs semmi, ami megakadályozhatna bármiben.Bármiben.
Hogy eltereljem a figyelmem a hülye gondolatoktól, felkeltem kényelmes ágyamról, és a TV-re néztem.Meg kell próbálnom.Hisz elébb soroltam a bátor mondataimat.Gyerünk.Menni fog.
Már épp hogy nyúltam a tévé irányítóért, amikor kopogás nélkül berontott valaki.
Rögtön oda pillantok.Nem várt vendég.Miért jött ide?Azért, hogy felbosszantson?Hát be is bizonyítom, hogy sikerült is neki.Puszta megjelenéséről.
Becsukja maga mögött az ajtót és felém közelít.Bátortalanul, de felállok.Percről percre, csak egymást néztük.Mindkettőnk tekintetében szikrázott a düh, és valami más, amit szavakkal egyáltalán nem tudok elmagyarázni.Majd végül pontos, határozott léptekkel felém állt.Nem ijedtem meg.Ott álltam, ahol voltam.Miért is ijednék meg tőle?
Mozogni kezdtek ajkai.Érthetően, lassan, és kifinomultan beszélt.
-Nem tetszett a mai viselkedésed.