7.rész - Lovaglás

(Uj szereplő érkezett, mert Mariának nem volt sok képe)

Halkan felnevetett.
-Holnap lovagolni fogsz a többi lánnyal.7-kor Niall hozza a lovaglási ruhádat.Jó éjt, Rosalia - Evvel a mondattal be is zárta az ajtót.Még jobban elkezdtem zokogni.
De nem.
Erősnek kell lennem.Ha azt látja, hogy gyenge vagyok hozzá képest, akkor még jobban csak felemelkedik az ereje rám.Nem hagyhatom ezt.Erősnek kell lennem.Nem hagyhatom magam legyőzni.Sosem vesztettem.Akármit.Soha.Szerettem győzni.A veszteseket is megsajnáltam, ezért felajánlottam néha nekik a győzelmet.De Harrynek nem fogom.Ki van zárva.Mától eldöntöttem, hogy amilyen ő velem, olyan leszek én is.A sírást abba hagytam, majd gonoszul elvigyorogtam.Kész a tervem.Egyik fele.Csak simán bemásztam az ágyba, és vártam hogy mit hoz a holnap.Lovaglást.Amit egyáltalán nem tudok.Csodás.

********
-Rose...Kelj...fel  - Niall hangjára, és rázására ébredek fel.Megtörültem szemeim, és kinyitottam azt.Kár volt.A nap olyan erősen tanulmányozta az arcomat, hogy azt hittem, már csak a csont van rajtam.De mivel Niall kuncogásából kivehettem, hogy tudja, mit gondolok, ezért csak hagytam.- Hány óra? - Ásítottam.
-Hét.Pontosan hét.
-Nagyszerű - Nyújtózkodtam, majd Niallre  néztem.És a mellette lévő székre.Na ne.-Azok mik? - Biccentettem a ruhák felé.
-A lovaglási szerkóid - Kuncog.
-Az is nagyszerű - Bólintva álltam két lábra, majd elképedve néztem Niallre.-Ilyen rövid volt az éjszaka?
-Ha te mondod - Mosolyog, majd a rántott tojást az asztalomra illeszti.
-Köszönöm - Erőltettet mosolyt küldök felé.Gyorsan lezuhanyoztam, megettem a reggelimet, majd miután megköszöntem, Niallre, és a ruhára néztem.Halkan felnevetett.
-Oké.Meddig lesznek rajtam?
-Ameddig Mr.Styles azt nem mondja, hogy vége.
-Egészen csodálatos - Horkantottam, majd berohantam a ruhákkal együtt a fürdőszobába.Felsóhajtottam.A fekete szűk, testhez simuló farmertől hányingerem lett, a fekete - fehér pöttye-kel tele blúztól meg kirázott a hideg.A barna lovagolós csizmáról meg ne is beszélve.Sőt, még egy fehér masni is volt a hajamhoz.Röhögni volt kedvem.Habár egy kicsit megijedtem, mert védő - készlet nem volt.Semmihez.Ez egyre jobb lesz.Nagy nehezen felhúztam a szetteket, majd a tükörből kiindulva rohantam Niallhez.
-Ezt meg hogyan? - Mutattam a masnit.
-Úgy, hogy majd én beteszem - Vigyorog.
-Nem, nekem jó van így ahogy...
-Nem, nem, muszáj.
Idegesen fújtatok, majd keresztbe fonom karjaimat.Miután betette, röhejesnek éreztem magam.Inkább nem is néztem tükörbe.Niall végig néz rajtam, majd megelégedve bólint. -Menjünk.
Ő megy előre, de előtte kinyitja nekem az ajtót.Illedelmesen megköszönöm, mintha az is lennék.De mivel itt élek, ezért az is vagyok minden ellenkezés nélkül.Ez furán hangzik, de így van.Mások azt hiszik illedelmes vagyok.Ha - ha.
Miután kiértünk ilyen kertfélébe, vagyis nem is annyira kertféle, hanem...Ahol lehet  lovagolni.
-Rose? - Szólít meg Niall.
-Igen?
-Mi volt az este?Mármint, hallottam ahogyan Harry a szobádba közeledik.
Az arcát néztem, de aztán idegesen elnéztem.Össze húzott szemmel figyeltem a tájat.Nem akartam tegnapra gondolni.
-Semmi.
-Feszültnek látlak...Jól vagy? - Gyengéden hozzáért a vállamhoz.Rámosolyogtam.
-Persze.
-Nem fogod elmondani, igaz?
Bólintottam.Egy nagyot sóhajtott, majd megérkeztünk a többi "feleséghez".Harry még nem volt ott, amiért elmondtam volna egy imát is.Rámosolyogtam minden egyes feleségre, aztán közéjük álltam.
Egy kicsit ideges lettem.Mi lesz ha rá ülök a lóra?Elviharzik velem, és soha többet nem jönnénk vissza?Ez lenne a legcsodálatosabb, amit valaha gondoltam.Csak sajnos itt van a szörnyű valóság, ami minden egyes nap pofán csap, hogy "hé, kelj fel te lusta dög" és vége az álomnak...
-Kit várunk? - Érdeklődtem, bár tudtam a választ, mégis megkérdeztem.
-Harryt - Sóhajtott Sharlotte, olyan "szerelmesen".
Lélekben megforgattam volna a szemem, de akkor rá kérdezne, és akkor a tegnap este történés is szóba kerülne, és én azt nagyon nem akarom.Toporzékoltam.Csak vártam, - vártunk - vártam, vártam és vártam, de semmi.Kb fél óra is eltelhetett, de úgy gondoltam, a lábam földbe gyökerezett, és nem mozdul el onnan.Fél óráig ugyanabban a pózban.Csodás érzés.
-Nos, én nem várok tovább, ha jön, akkor jöjjön, ha nem, annak én csak örülök, de én húztam el innen - Emeltem fel a kezem, és mielőtt megmozdulhattam volna, valaki elkapta a csuklóm, és vissza húzott.Szembetaláltam magam a valósággal, vagyis Harryvel.
-Nem mész te innen sehová - Nézett rám szigorúan.
Nagy lendülettel húztam el a kezem tőle, majd keresztbe tettem azt a mellkasomnál.Felhúzott állal figyeltem őt, egy ideig ő is, de aztán elkapta tekintetét rólam.
-Bocsánat a késésért, csak közbe akadt valami fontos.De itt vagyok, és akkor kezdhetjük is.Őszintén remélem, hogy mindegyikőtök tud lovagolni, aki nem, az is.Szóval, itt vannak a cselédek, már hozzák is a lovakat.
Én meg csak rágcsáltam a számat, és ide oda nézegettem.



                                                     * * * 
Most itt ülök, fájós lábbal, gondolkozós hangulatomban.Nem nagyszerű?Szóval, az van, hogy nagy szerencsémre leestem a lóról.És kicsuklott a bal bokám, de nagyon.Megvizsgált valami doki, és mondta, hogy egy ideig pihentetnem kell a lábam, és adott rá valami kenőcsöt.Harry megígérte, hogy minden nap befogja kenni a bokámat.Csodás hangulatomban vagyok.
Kopogás nélkül épp az említett lépett be, ezért egy nagyot sóhajtottam, és még jobban hátradőltem az ágyamban.Csak pihenni akartam egy kicsit.
-Jöttem bekeni a bokád - Krákog.
Fáradtam ránéztem.
-Aha.
Odasétált hozzám, majd leült az ágy szélére.A bokámat óvatosan kiszedte a takaró alól, de mégis felszisszentem.Annyira borzasztóan fájt.Majd végül kenegetni kezdte, iszonyatosan fájt, de inkább nem szóltam semmit.
-Kész.
-Látom.
-Ne haragudj.
A szemem elkerekedett.
-Mi van?
-Ne haragudj, nem akartam rosszat.
-Tessék?
Egy nagyot sóhajtott.Hitetlenül bólogattam. - Felfogtam.
Egy kicsit közelebb mászott az arcomhoz.Már majdnem ajkai az enyémekre tapadtak, amikor...Egyszerűen letepert.


Sziasztok!Csak megszeretném köszönni azt a rengeteg támogatást, köszönöm!Nagyon hálás vagyok érte!:") <3