10.rész - Van amit még te sem tudsz, Harry Styles

-Tessék?

-Jól hallottad, Rosalia.

A vállam fölött átnéztem, és megláttam két gyönyörű zöld szempárt.Ez nem lehet igaz.Csak azt ne mondja, hogy ő is jön?Csak azt ne...

-Én is veled megyek Rosalia, bizony.Nem hagylak csak úgy egyedül elmenni - Kacsintott rám.

Ennek meg mi a fészkes fene baja van?

Egyszerűen nem értem Harryt.Agyrázkódást kapok a kedély változásainak.De komolyan.

-Pedig jobb, hogyha hagysz, Harry.Nem akarom, hogy velem jöjj ..Kell egy kis kikapcsolódás nekem.Amibe te nem tartozol - Válaszoltam félénken.Eléggé tartottam tőle, féltem, hogy újra más hangulata lesz.

-Nem érdekel mit gondolsz a döntésemről.Megyek, és kész.Téma lezárva - Felállt az asztaltól - Vendégeim, feleségem és én megyünk Los - Angelesbe.Ellátogatunk hozzátok.Holnap veletek indulunk - Mosolyogta el a végét.Páran mosolyogtak, vagy nevettek amolyan "minden tudósan".
Ezt nem hiszem el.A székemet kitoltam magam alól, Harryvel volt egy hosszú pillantásom, majd kecsesen eltávolodtam a társaságtól.

***

Egy nagyon furcsa ruhát nyaggatott rám Niall.Azt mondta, ameddig Los - Angelesben leszek, ki vannak zárva az olyan cuccok, amiket itt hordunk.Ezért pakolt be nekem tiszta Los - Angelesi ruhát.De azért még kunyiztam a végére egy nekem szánt darabot, vészhelyzet esetére.Kényelmetlenül éreztem magam.A fél lábamat lehetett látni, és a fél hasam is ki kukucskált.A cipőt azért még bírtam egy kicsit, de nagyon furán éreztem magam minden egyes ruházatban.Elbúcsúztam Nialltól, majd a repülőtérhez érkezve, felszálltunk rá.Én Harryvel ültem, micsoda véletlen!De nem szenteltem különösebben figyelmet neki, inkább figyeltem ki az ablakon.Gyönyörű kilátás.A felhők között szálltunk, valahol a célunk közé...

Sarah kastélya egyszerűen gyönyörű volt.Sokkalta szebb, mint Harry Stylesé.
Beballagtunk a kastélyba, mire az én szám tátva maradt.
-Tetszik, ugye? - Vigyorgott rám Sarah.
-Nagyon is!
-Gyertek, megmutatom a szobátokat...- Mondta Sarah, én meg öklendezni kezdtem.
-Hogy mondtad, öhm..."SZOBÁNKAT"?!
-Persze.A házaspárok mindig együtt alszanak.Miért, gond?
Mögöttem Harry megszorította a csuklóm,mire felnyögtem.
-Nem, dehogy -Mosolyogtam rá.
Szuper.Én csak egy kis kikapcsolódásra vágytam, egy kis "Harry nélküli napok" kikapcsolódásra...Erre most még az ágyban is vele kell lennem.Érzem, hogy nagyon gazdag eseményekben fogok részt venni.Ahogy követtük Saraht, éreztem hogy Harry tekintette szorosan az enyémen van.Ez egy kicsit zavart, de hagytam.Inkább nem szólaltam fel, mivel úgy is neki állna feljebb.Egy magas, kétajtós aranyozott ajtóhoz vezetett minket.
-Remélem megfelel kettőtöknek - Mosolygott ránk, mire kitárta előttünk az ajtót.
Eléggé szép helység volt.Sőt, gyönyörű.Fehér függönyök, fehér és barna ágyhuzat, modern TV, két barna fotel, és középen egy nagy, világos barna szőnyeg.A fal halvány barnára volt festve.Ahogy észre vettem, egy erkély is volt.Imádom!A szobának a stílusa hasonlított a kastély hangulatára.Csak annyi, hogy a kastély szürke volt, nem fehér és barna.
-1 óra múlva gyertek le a kertbe.Pár embert be szeretnék nektek mutatni - Mosolygott - Addig sziasztok.
Na, szuper.Harryvel maradni egyedül egy szobában viszont nagyon veszélyes volt.Főleg számomra.
Valaki hátulról magához húzott, és átölelt.Arcát az enyémhez nyomta, majd megdörzsölte vele azt.Jó illata volt.Egy pillanatra elmosolyodtam.
-Mmm, azt hiszem, mi itt nagyon jól fogunk szórakozni - Suttogta fülembe, majd a nyakam hajlatára egy csókot nyomot, amibe bele rezegtem.Nem csinálhatja ezt velem.
Ellöktem magamtól, mire felmorgott.
-Rosalia, lassacskán neked is engedned kell...
-Mit kéne megengednem? - Fordultam hozzá kicsit sem kedves hangsúllyal.
-Hogy megérinthesselek.Tudom, hogy szereted - Fogta meg derekam, mire felmordultam, majd mellkasára tettem kezeimet.
-Az utóbbi cselekvésed miatt nem annyira - Gondoltam vissza az eseményekre, mikor szó szerint megalázott első nap.
-Sajnálom, de meg kellett tanulnod, hogy kivel beszélsz.
-Nekem még mindig ugyanaz a véleményem - Mosolyogtam rá gúnyosan.
-Akkor azt hiszem folytathatom ott, ahol abba hagytam, nemde? - Húzta fel szemöldökét.
Pöcsfej.
Inkább nem válaszoltam, helyette kikívánkoztam fogásából, majd az erkélyhez sétáltam.A függönyöket széthúztam, és kinyitottam a fehér ajtót.Megfogtam a vasat, ami az erkélyt keretezte, majd néztem a kilátást.Eléggé magasan voltunk, de ez tetszett.
Hallottam, hogy mögülem valaki leül a székre, ami az erkélyen volt.
-Szép, mi? - Szólalt meg Harry.
-Gyönyörű - Válaszoltam, majd vissza mentem a szobába, és elkezdtem kipakolni a bőröndömből.
A fehér szekrénybe pakoltam minden egyes ruhákat.Ránéztem Harry bőröndjére.Majd ő kipakolja magának.Vállat rántva kapcsoltam be a TV-t.Felmásztam az óriási ágyra, majd egy párnát átölelve néztem az éppen akkor kezdődő vígjátékot.Harry észrevett, mire félmosoly jelent meg arcán.
-Gyönyörű vagy, Rosalia - Szavalta, mire kirázott a hideg.Miért van ez ha ilyesmiket mond nekem?Egyáltalán mi történik velem?
Majd fogta magát, és ő is kipakolt a bőröndjéből.Mintha csak megérezte volna, hogy én úgyse fogom neki kipakolni. mikor készen volt, példámat követve, lefeküdt mellém.Kicsit hátrahőköltem, mikor átfogta vállamat, így minden távolságot megszüntetve köztünk.A szívem gyorsabban dobogott, és semmit sem értettem.

***
-Most komolyan itt fogok meghalni?! - Kiabálom Harrynek hisztérikusan, mire ő rám förmedt.
-Pontosan tudom, hol van itt a kert.Nálam is hátul szokott lenni, és mi elől vagyunk.Szóval ne szarj be, Rosalia.
Persze, hogy eltévedtünk.Nem értem, miért vagyok ilyen szerencsétlen.Bármilyen kastélyba megyek, mindenhol eltévedek.És ha én ott vagyok, akkor valószínűleg aki velem van, az is eltéved.Micsoda véletlenek, ugye?
Harry össze húzta homlokát, majd sietősen futkározott ide - oda.Majd végül eldöntötte, hogy hol is van az a "hátsókert".Szerinte.
-Biztos hogy jó irányba megyünk? - Mentem utána.Szinte már rohannom kellett, mivel olyan nagyokat lépett.Nem is csodálkozom ilyen hosszú lábakkal.
-Igen, biztos.Csak gyere már.
Inkább nem szóltam.Van egy olyan megérzésem, hogy kicsit sem abba az irányba megyünk, ahová kellene.

/10 perc múlva/

-Nagyon úgy fest, hogy nem fogjuk megtalálni a kertet.Sőt, már 20 percet késtünk.Nem hiszem el, hogy egy ilyen alakkal kell eltévednem.És azt sem hiszem el, hogy hogy a francba lehet eltévedni egy kastély udvarában? - Morogtam, mire Harry csak jajgatott.
-Ha ilyen nagy szád van, akkor vezess el te a kertbe.Hátha te sikerrel jársz!
Összehúzott szemekkel tekintettem rá, mire körül néztem.
-Csak kövess - Nézek hátra rá, mire megforgatja szemeit, és utánam sétál.5 perc múlva ki is találtunk a kertbe, ahol már megkönnyebbült szemekkel meredtek ránk a sok emberek.
-Ezt meg hogy...? - Csodálkozott Harry, mire gúnyosan rámosolyogtam.
-Van amit még te sem tudsz, Harry Styles - Vigyorogtam rá.