1.rész - Miért?

Ha sors döntő is, mindent el kell fogadni.Lehet,jó is kisülhet belőle.-Rosalia Carter






-Rosalia, gyere ide-Szólít anyám kedvesen.
-Tudod jól, hogy nem szeretem, ha Rosaliának hívnak-Püfögök, majd fel kelve kényelmesnek nem mondható kanapéról, anyámnál termek.
-Jól van, jól van Rose, csak fejezd be lét szíves ezt a rossz kedvet.Tudod jól, hogy nem szeretem.
-Oké.
-Hadd ellenőrizzelek le.
-De hát múlt héten ellenőriztél!-Sosem szerettem, ha anya állandóan a testemet ellenőrzi.Szerintem ez undorító, és kiábrándító.Egyébként is, szégyenlős vagyok.
-Tudom kicsim, de...-Arca át áll szomorúra, és komolyra.Mi történt?
-Mi a baj, anyám?-Fogtam meg vállat, válaszát várva.Reszketve ült le kanapénkra, össze hajtva két vékony, de mégis erős lábát.Hosszú haját most hagyta, hogy vállára omoljon.Félőn rám nézet, de nem mondott semmit.Megrázta a fejét, majd ujjaira nézet.Az arca szomorúságot, meggyötörséget tükrözött.
Még soha nem volt ilyen.
Újból rám nézet, és már láttam az első könnycseppet lehullani puha arcáról.Reflexből rohantam mellé.
-Mi a gond? Csináltam valami rosszat? Csúnyát mondtam? Kérlek, válaszolj!-Komolyabban ejtettem ki felé a szavakat, amit ő egy sóhajtással díjazott.
-Házasodsz.
Kipattantak szemeim.Ugye ezt most nem gondolja komolyan?
-De nem biztos-Tette hozzá-A király, Harry Styles kihirdette, hogy az összes lányt a környéken,vezessük be a palotába.Majd ő kiválasztja, ki lesz.
Nem hiszem el.Ilyen nem történhet meg...Én... én nem akarok házasodni!Az rossz dolog!Még fiatal vagyok, az Isten szerelmére!
-De...ez nem történhet meg, igaz?-Könnyek szöktek szemembe.Ilyen nincs.Utálom azt a paraszt gecit.Anyám soha nem szerette, ha csúnyán beszélek, még ha magamban is.De egyszerűen nem bírom.Nem bírom.
-Sajnálom, kicsim-Simogassa meg a hátam, majd erősen magához ölel.Még jobban folynak könnyeim szemeimből.Ez nem igaz...Ezt ugye csak álmodom, nem?Hamarosan felébredek ebből a rossz rém álomból, és akkor újra láthatom anyám édes, vidám tekintetét.
De nem.
Nem történik semmi.
-De nézd a jó oldalát...
-Nem!Ennek egyáltalán nincs jó oldala!Utálom ezt a várost, el akarok menni innen most, most és mindörökre!Utálok mindenkit!-Könnyeim patakokként csúsznak le piros, kötött pulóveremre.-Hagyjanak már élni, a francba is!
Tenyereimbe temetem arcomat és imádkozni kezdek.
-Rose...
-Hagyjál, kérlek.
-De Rose...
-Létszíves.
Hallottam, ahogyan fel áll a kanapéról.Még egyszer meg simogassa hátamat, majd elsétál.
Miért történik, mind ez?
Utálom Törökországot.Az arabokat.Magamat is.Nem akarok Arab lenni.Nem.
A férfiak megkeserítik a nők életét.Nem hagyják, hogy normálisan, és boldogan leéljék a sorsukat.
De, talán az én sorsom rosszabbat akart, mint a többinek.
Lehet, a sors úgy döntötte, nekem többet kell, hogy szenvedjek.
Miért?
Mit tettem?
Mégis, mit csináltam olyan rosszat?
Semmit.
Azt vettem észre, hogy álomba sírtam magam.Jobb is lesz.


-Lányom, kelj fel.Indulnunk kell a királyhoz, mielőtt leellenőriztelek-Anyám érdes hangjára ébredek fel álmomból.Aztán elő jön minden.Inkább, örökké kellet volna, hogy aludjak.Úgy sokkal jobb lett volna.
Inkább nem beszélnék erről, így sem jutok semmire.Miért is?
Mert az én véleményem nem fontos.
Végül hagyom, hogy anyám leellenőrizzen.Ez azt jelenti, hogy átnézni a testem minden pontját, hogy tökéletesek legyünk majd az urunknak.Ha netán túl soványak, vagy túl kövérnek látszanánk, akkor teszünk érte.Anyám, most tökéletesnek látott, ezért 10 perc múlva fel is öltözhettem vissza.
32 éves kortól már kötényekbe, fej takaróba kell hogy járjunk.Mint anyám.Szerencsére én még csak 18 éves vagyok, és ennek örülök.De hamarosan házas leszek, és ez elszomorít.Nem mintha tudnám, Harry Styles pontosan engem választana ki, majd feleségének, de azért reménykedem, hogy nem.Hisz, a remény hal meg utoljára.
Hamarosan elindultunk a kastélyba, ami nem volt se kicsi, se nagy.Óriási volt.
Azelőtt még Roberts Styles király, és a felesége lakott itt.Boldogan laktak itt, és szerették a népet.Csoda módjára,Roberts csakis Elizabethet szerette, és ezért őt vette feleségül.Akkor volt utoljára igaz szerelem.Elizabeth és Roberts, boldogan éltek együtt.Aztán született nekik egy kisfiú, akit Harry Stylesnak neveztek el.Roberts király meghalt egy rákba, ezért a város többsége nagy gyászba burkolózott.Elizabeth nem volt képes felfogni, hogy szeretett ura meghalt, ezért mikor Harry elérte 16 életévét, rábízta a várost.Hamar elköszönt tőlünk felesége is.A város lefogadta, hogy kerek 3 évig gyászolni fogják őket.És aztán jött a pokol.
Harry Styles, a király fia, bevezette azt a tervet, hogy a férfiak neveljék jobban a várost, és a nők csak azért legyenek, hogy kielégítsék őket.
Úgy is lett.
Azóta van így minden.
Régen Törökország, szép hely volt és barátságos.Most pont az ellenkezője.Kihalt, és mindent a férfiak csinálnak.
Gondolkozásomat anyám kéz szorítása zavarta meg.
Felnéztem rá, majd egy halvány mosolyt eresztett felém.Próbáltam én is, de csak egy fintor sült ki belőle.
-Sajnálom-Szipogta.
Nem bírtam tovább.Szorosan magamhoz öleltem, és nem engedtem el.Ilyenkor azt érzem, hogy csak ketten vagyunk a világon.Csak mi.Ketten.
-Semmi baj.Nem te tehetsz erről-Fejemet kabátjába túrtam, majd beszívtam  illatát.Orgona.Elengedtük egymást, majd a már tárva-nyitva ajtóhoz közeledtünk.Mikor beléptem, a szám "o" alakot formázott.Gyönyörű.Gyönyörű volt ez a kastély.De még akkor sem boldogított meg.
Lányok ide, lányok oda.Kisebb csoport sikítozva, "tuti engem választ" kiabálva ugráltak, izgultak.Mások,-ahogy én-szomorkodtak, és haza akartak menni, elfelejteni ezt az egészet.Csak hogy nem lehet.
Nem hiszem, hogy ennyi tucat lányból, pont engem szúr ki.Lehetetlen.És ennek örülök.Nagyon.Egy kisebb mosoly csúszott ajkaimra, de mindjárt lehervadt, amikor meghallottam a trombita szót, miszerint mindenki álljon a "helyére" és csendben legyen.Anyám egy utolsó csókot nyomot fejem búbjára, majd biztatott, hogy menjek a többi lányhoz.Egy nagy sóhajtás után, oda rohantam közéjük.
Mindenki sorba volt állva, hogy jó látható legyen mindenük.
Hirtelen kezdet tapsolni mindenki, aki ott volt.Kivéve engem.Miért tapsolnak?Oldalra fordítottam a fejem, és akkor megláttam azt, akit a pokol legmélyebb furatára gondoltam volna.
Harry Styles sétált be az ajtón, végig nézve rajtunk.Nem mondhatom, hogy nem pirultam el.Iszonyatosan szégyenlős voltam.
Harry leült a királyi székre, majd újból végig nézett rajtunk.Most már alaposan.
Mikor találkozott tekintetünk, mindjárt elkapta a szemeit rólam, és ment tovább a "nézelődéssel".
Ez azt jelenti, hogy nem érdeklem?Istenem, legyen...
Kisebb nézelődés után, Harry Styles fel állt helyéről, majd oda hívta egyik szolgáját.Írt valamit egy papírra, de nem tudni mit.A szolga bólintott, majd oda sietett a királyi szék elé, de nem ült le.Harry Styles elhagyta a területet.
-Nos-kezdet bele a szolga-Felsorolom azokat a neveket, akik Styles király úgymond felesége lesz.Összesen négy lány.A nevek:-Itt a lányok rimánkodó tekintettel nézték őt, hogy végre mondja ki-Mandy Park,  Sharlotta Roberts,  Liza Shake és...és...mi ez?-Töprengett-Jaj.Rose Carter.





Nos, sziasztok!Először íok ilyen "kis bejegyzést" eme rész alá.Iszonyatosan köszönöm a 3 feliratkozót, és a +400 megtekintést!Imádlak titeket!<3 Már - már beindul a történet, viszont nem az a sablon királyi élet lesz, sokkal másabbra gondoltam!:)
Köszönöm ha elolvastad, és jó lenne, ha több feliratkozónk lenne, komment határ sincs megszabva, netán oldal megjelenítés sincs számra szabva!:)

                                                                                                                     Evelyn