2.rész - Ilyen nincs!

Vannak lehetőségek a világban, amit tiszteletben kell tartani.-Harry Styles




A szívem meg állt.Ez...ez most komoly?Nem, lehet hogy csak a füleimen ülök, és "Rosalinda Parker"-t hallok, nem Rosalia Cartert.Miért pont én?Miért engem választott ki?Mi olyan jó rajtam?Mi, olyan szép rajtam?Semmi.Akkor miért, miért pont én?Vannak tőlem jobb, szebb és akaratosabb lányok is.Miért én?
Ja, azért mert az élet úgy gondolta, hogy nekem pokollá kell, hogy változzon a sorsom.
 És miért?
Mert fölösleges vagyok.

Tapsvihar hallatszott el a teremben, nekem meg sírni támadt kedvem.De nem sírhatok.Most nem.Nem vagyok már pólyás.18 évesen kell viselkednem.Nem sírhatok csak azért, mert a világ kicseszettül el van rontva.Még is, mi öröm van abban?
-Rose!Rose!-Oldalra fordítom a fejem, és meglátom anyám büszke arcát.Mért büszke?Nem történt semmi jó.Halványan rá mosolygok, de többet nem tudok.Nem megy.
-Szeretlek...-Suttogom.
-Én is.
-Rose Carter!Rose Carter, itt van?-Egy férfi hang választ el a meghitt pillanattól.A hang irányába vezetem fejem.Egy szőke hajú, vékony lábú, kék szemű, helyes fú közeledik felém mosolyogva.Megvárom, míg ide ér.
-Üdv!Niall Horan vagyok, ugye te vagy Rose Carter?-Nyújtja a kezét, amit kétségtelenül, de elfogadok.
-Üdv.Igen, én-Halvány mosolyt eresztek felé.
-Nem gondoltam volna, hogy Harry ilyen szép lányt választ majd-Kacérkodik.Aranyosan felnevet, amin én is felnevetek.
-Ja, én sem-Rázom meg a fejem.
-Gyere utánam, be vezetlek a szobádba-Utasítsa kedvesen, majd biccent fejével, hogy kövessem.Így is teszem.
-Lesz saját szobám?-Csodálkozva kérdem.Még sosem volt saját szobám, mindig anyámmal aludtam a francia ágyon.Tudom, gyerekes vagyok, de nem tehetek róla.Addig jó, míg gyerek vagy-Mondja a mondás.És ezt én ki is használom, ameddig csak lehet.
-Igen, úgy valahogy-Baktat.
A kastély olyan részéhez vezet, ahol még eddig sohasem jártam.Elég érdekes, és szép.Egy hosszú folyosón megyünk végig, amit egy vörös szőnyeg takar.Nem tudom hányadik ajtónál meg állunk.Kinyitja az ajtót, majd félre áll, hogy menjek be.Egy bólintással jelzem, mire kedvesen elmosolyog.
Amint beléptem a szobámba, a szemem káprázni kezdet.
Gyönyörű.
Fehér falak, fehér ágy, fehér szőnyeg, fehér Modern TV, fehér babzsák, fehér függönyök és egy erkély.Még soha nem láttam ilyen szép helységet.Olyan dolgok is vannak itt, amit még életemben nem láttam.Például ilyen modern TV-t, azt sem tudom hogy működik.Nem, ezt nem fogadhatom el.Túl szép, hogy igaz legyen.
-Ezt nem fogadhatom el-Fordulok Niallhez.Jó ízűen felnevet.Most ebben mi a vicces?Miután abba hagyja a röhögés, megtörli a szemét.
-Rose, ha hívhatlak így, kötelességet ebben a szobában "lakni"-A végét már csak el kuncogja.
-Miért?És igen, hívhatsz így.Mindenki így szólít-Mosolygok, majd 'félő, de ráülök a francia ágyra.Csodás érzés.
-Azért, mert mától fogva ez lesz a lakásod-Mosolyog-És ugye nem aludhatsz a nappaliban.
-De ilyen szépet kapok?
-Bevallom, ez a legszebb szoba-Ült le mellém-Harry nem osztogat lányoknak ilyeneket.
-Akkor nekem miért?-Nézek rá kérdően.
-Nem tudom.Lehet, bejössz neki-Bólint.
-Mesélj róla.Te, ki vagy?
-Én az egyik szolgája vagyok.Hát...mit is mondjak róla...-Töpreng az állát fogva, amin muszáj fel nevetnem.Kedves fiú.-Nagyon szigorú, szabálytartó, ahogyan a többi király.Amellett ritkán mosolyog, és szereti ha a lányok "rajonganak" érte.Profi táncos és utálja a borsót.
-Ah...
Hátra hajtom fejem és becsukom a szemem.Én nem akarok lenni ennek az állatnak a felesége.
-Tudom, biztos szörnyű lehet most neked, de ez van-Vállat vonva fel áll.
Csodálkozva nézek fel rá.
-Te sem bírod?
-Nem igazán.
-Azt hiszem, mi jól fogunk ki jönni-Mosolygok.
-Igen, én is-Kuncog-Mellesleg, én leszek a szolgád.
-Milyen szolga?
-A szolgád.Meg teszek mindent neked, meg ilyesmik.
-Nem, nekem nem kell.Köszönöm-Ellenkezve fel emelem kezeimet, de ő ezen csak fel nevet.
-Nem tudsz semmi a királyi életről, Rose.Csak tartsd be azt, amit mondok, és hamar megfogod szokni.Egy-két hét, és simán bele fogsz jönni.Hidd el nekem-Kacsint.
-Majd meglássuk-Mosolyra húzom ajkaimat-Nem az én világom ez.
-Nekem sem ez volt-Teszi szét karjait, magyarázat ként-De még is meg szoktam.Mostantól, ez az életem.
-És sajnos nekem is ez lesz.
-Csak neked jobb.Nem kell szolgálkodnod.
Felnevetek.
-Akkor egyszerűen miért vállaltad be?-Húzom fel szemöldököm.
-Nem tudom.Munkát kellet, hogy keressek, és ez az állás kitűnő volt.
-Értem.
-De most gyere, vegyél fel valami ruhát.
A szívem kihagyott egy ütemet.
-Ugye most nem arra akarsz kilyukadni, hogy nekem ruhákban kell, hogy járjak?
-Nem, dehogy-Újra felnevet-Itt másképp vannak a szabályok.Divatosan.
-Á, értem-Röhögök fel.
-Sose röhögj ilyen hangosan-Kuncog, majd a "szekrényemhez" áll.
-Miért?-Oda sétálok hozzá és nézni kezdem, ahogyan kutakodik.
-Mert ez nem illő.Csak előttem nevethetsz így-Mosolyog, majd a kezembe nyom valamit.-Gyerünk, öltözz fel, és aztán le kísérlek a királyhoz.Holnap lesz az esküvő, amit a többi lánnyal megbeszéltek.
-Jézusom...-Rázom meg a fejem.-Hol a fürdő?
-Előtted.
-Ó, köszi.
Lezuhanyozta gyorsan.Miután felveszem azt, amit kikészített, be állok a tükörhöz.Egy fekete-fehér csíkos, pántos ruha van rajtam és hozzá egy sárga inget kötöttem rá.Még ha egy kicsit jó kedvem lenne, aszt állítanám, hogy jól is áll.Ki sietek a fürdőből, ahol Niall a TV-t kapcsolgassa.Miután észre veszi, hogy itt vagyok, elmosolyodik.
-Rendben.Akkor most meg igazítalak egy kicsit.Gyere-Egy székhez vezet, amivel egy tükör van szemben.Ráülök.
-És majd megmutatod, hogy kell használni azt az izét?-Savanyú képpel nézek a TV után.Nem nekem való ez.
-Persze.
Egy idő után, elkészül mindennel.Hát, szép munka.Nem hittem volna, hogy egy fiú képes ilyen sminket, és ilyen hajat csinálni.
-Wou, évek óta nem éreztem magam ilyen élhetőnek és frissnek, köszönöm!-Hálálkodtam, majd ajándékul rá mosolyogtam.
-Semmiség-Biccent-De most ideje mennünk.Gyere.
Miután kiérünk a folyósora, egy kicsit megszeppenek.
-Figyelj, Niall én félek.
-Nyugi, nem lesz semmi baj.Csak nem vágja le a fejed-Nevet fel.
-Reméljük.
Egy ajtóhoz vezet, de előtte meg áll.
-Sok sikert-Veregeti meg a vállam.
-Köszönöm.
Niall elsétál, én meg egyedül maradtam.Alsó ajkamba harapok, majd reszkető kezekkel a kilincsért nyúlok.Lenyomom, és belépek.
-Késtél.

Sziasztok kedves olvasóim!

Megjött ez  a rész is, egy kis késéssel (?) de remélem nem gond!Őrületesem köszönöm a feliratkozókat, és az oldalmegjelenítést, imádlak titeket!3 feliratkozóból felcsúszott 8-re?IMÁDLAK TITEKET!Na, de nem hálálkodok itt, csak ennyit szerettem volna, na meg örülnék ha még az a nyolcas változna, és kommentek sem határosak.:-)

                                                         Evelyn