8.rész - Amúgy is, kiszeretne bele ebbe a vadállatba?

Harry úgy viselkedett, mint egy vadállat.Mint aki egy hete nem kapott ételt, és egyszerűen bevadult.Nem tudtam mit csinálni.Egyszerűen csak meglepődtem, de közben dühös is voltam.Az, hogy minden figyelmeztetés nélkül csak úgy leteper, az nem valami kellemes.Ráadásul úgy csókol, hogy...Még egyszer: Mint egy vadállat.Nehéz volt eltolni magamtól, de végül sikerült.Az ajkaimat törülgettem, amikor megint nekem akart volna rontani, de gyorsan felemeltem a kezem.

-Mégis mi a fene bajod van neked?

Ha lett volna bennem erő, simán felpofoztam volna.Kétszer is.

Felnevetett.

-Tudod, mivel az én tulajdonom vagy, azt csinálok veled, amit csak akarok.Megértetted?

-Miért csak mindig velem vagy?!Ott vannak a többiek!

-Nem tudom... - Eszelős tekintette lyukat fúrt szemeimbe. - Egyszerűen csak van benned valami, ami nem hagy nyugodni.

-Ezt hogy érted? - Néztem rá.

-Nem tudom.Talán vonzódom hozzád, csak azt nem értem, miért.Te is utálsz, én sem kedvellek annyira, azt sem tudom, miért vettelek feleségül.Valami vonz benned, és ezt akarom kideríteni, hogy mi is az.

-Te hülye vagy - Nevető ráncaim megjelennek.

-Tényleg így van - Nézz rám komolyan. -Létszíves ne neves ki.

-Nem akartalak kinevetni, de ilyen butaságot még egy fiú se mondott nekem.

-Hát most már mondott - Mosolygott. - Azt szeretném, hogy jobban jöjjünk ki egymással.

Átgondoltam, hogy mit is értett evvel.Úristen, ez nagyon jó ötlet a tervemhez!Kedveskedek neki,  - mintha tényleg megszerettem volna - aztán meg cserben hagyom, ő csalódott lesz, és soha többet nem fog hozzám szólni.Amúgy is, kiszeretne bele ebbe a vadállatba?
-Jó - Válaszolom néhány másodperc után.
-Ez remek! - Megpuszilja ajkaimat, amitől majdnem kihányom magam, de egy állmosoly, és kész is. - Akkor szólok Niallnek, hogy hozzon neked egy szép ruhát, mert ma csak ketten fogunk vacsorázni.
-Ez igaz?
-Ha nem volna igaz, nem mondanám - Mosolyog avval az édes kis gödröcskéivel.Remélem érezhető volt a gúny.
-O - oké.
Nyugodt, olyan "Harrys" menetekkel el ballag az ajtóig, majd kinyitva azt távozik.Egy nagyot sóhajtok.Hogy mibe keveredtem én.Nem fogom túlélni.Bele sem gondoltam a mostani napjaimban.Tényleg jobb itt, mint anyámnál?Hiszen már 18 éves vagyok, elértem azt a kort, amikor úgy csinálhatok mindent, mint egy felnőtt.Nem gyerek.De azért mégis hiányolom azokat a perceket az anyámmal...Csak ő volt akkor nekem.Nem volt senki, aki megvédjen bármitől.Nem volt semmi ereje hozzám, de még is kimutatta, és erre büszke vagyok.Felnevelt apám nélkül, és mégis boldogok voltunk, csak így ketten.Nekem így volt jó és szép.Egészen tizennyolc évig.Még csak most veszem észre, hogy felnőttem.Nem lehetek örökké az a szófogadó kislány, aki mindig is voltam.Az élet útjához kell most keverednem, ha még ez az átkozott ember akadályozza is.Lehet hogy én itt fogok megöregedni.Ez lesz az életem.Ez a hely.Ez a levegő.Ez a személy.

-Harry azt üzente, hogy adjak rád valamit, mert ma vacsorázni fogtok - Niall hangja ébresztett fel gondolkodásomból, amitől fel is rezzentem. - Megijesztettelek?  - Mosolyog.
-Egy kicsit - Válaszolom.
-Jó, de most nem ez a lényeg.Adnom kell rád valami ruhád, ki kell hogy szépítselek.
-Nekem most ehhez egyáltalán nincs kedvem - Mondom egy nagyot sóhajtva.
-Sajnálom, de Mr.Styles ezt akarja, és nincs semmi akadálya, hogy meghallgassa a mondanivalódat erről az egészről - Vállat von.
-Épp ez itt a gond, Niall.
-Tudom, de menj és zuhanyozz le!
-Jól van, megyek már.
Ahogy mondtam, el is kocogtam a fürdőszobámig.Lehúztam magamról a pokrócot, amiben egyébként teljesen be voltam csavarva, csak a két karom volt kint.A pokrócon kívül még található volt rajtam egy fehérnemű.Azokat is levettem,Majd sajgó lábbal - mivel még most is nagyon fájt a bokám - be botorkáltam a fülkéig.Megengedtem a csapot, és forró vízként engedtem a testemre.Belerezegtem.Olyan jó érzést volt.Mintha a világ összes problémái elszálltak volna a fejem felett.Csak sajnos ez egy érzés.Nem a valóság.Lassan kikandikáltam a zuhanyzó fülkéből, jól megtörültem magam, majd totyogva magamra csavartam egy törülközőt.Majd a hajamra is.Niall már a kikészített ruhákkal várt kint.Egy bordó piros, térdig érő kis ruha volt az ágyra letéve.A ruha vége csipkés volt - virág mintákkal - a derék résznél egy selyem kötél, amiből masnit lehet készíteni,és a hátánál is csipkés volt.Szép látvány volt.Mert a kedvenc színem a piros volt.Máris beleszerettem.Oda botorkáltam a ruháig, majd a kezembe vettem.
-A cipőket se felejtsd! - Szólt rám Niall.
Ami pontosan a ruha mellett volt.Egy piros selyem, magassarkú, masnis cipőt állított össze.
-Fáj a bokám, nem hiszem hogy tudok benne menni - Húztam el a szám.
-Az csak ráadás, majd én vezetlek - Kacsintott.
-Jó.
Berohantam velük a fürdőbe, és felkapkodtam magamra.Amilyen gyorsan beszaladtam, olyan gyorsan sétáltam is ki.Jó érzés volt ebben a ruhában lenni.De már meg volt szokva a sok csőnadrág.Mert ne hidd el, hogy Törökországban nincs csőnadrág számunkra.De van!
-Ülj le.
Leültem a tükör elé.Nem láttam semmit a tekintetemben.Semmit.Egy nagyot sóhajtva vártam az eredményt.Ami rá 10 percre meg is érkezett.A hajam leengedve, de félig fel volt gumizva.A szám bordó piros, fekete linkával kihúzva szemeim, és még spirállal is.Masnis fülbevaló és karkötő is volt a kezemen.Tetszettem magamnak.Már nem az a lány nézz vissza, aki előbb.Egy egészen új.Akit eddig féltem megismerni.De itt az idő, hogy változtassunk a dolgokon.
-Jó, készen vagy.
-Nagyon tetszik, köszönöm Niall!
-Igazán nincs mit, de most itt az ideje mennünk!
Karon fogott - mivel nem igazán tudtam menni, csak botorkálni - és elsétáltunk az ajtóig.A folyosót egy nagy, soha nem véget érő  - vagyis számomra - szőnyeg borította.
Nem izgultam.Ez a vacsora is a tervem része.Nem fogok jól "mulatni" vele, komolynak kell lennem.Nem engedhetem meg magamnak, hogy jól érezzem magam vele.Bár ezt kétlem.Magabiztosan járkálnak, de sajnos nem igazán tudok.Mivel Harry és én jó viszonyban vagyunk, ezért magamat is úgy kell inspirálnom hozzá, mintha tényleg magabiztos, hűséges lennék hozzá.Ez simán menni fog, mivel elég jó színésznő vagyok.Ezt szeretem magamban.Ilyenkor jó felhasználni.Mire oda értünk, minden bátorságomat össze szedtem, és még mosolyogtam volna is, de nem tettem. - Menni fog - Súgta fülembe Niall. Hálásan rámosolyogtam - Ha meg valami baj történik, csak nyugtasd le valahogy, vagy ne is szólj hozzá.Én tudom, hisz már 9 éve ismerem  - Mosolyog rám. Viszonozom gesztusát.
Kinyitottam az ajtót, és először is megláttam egy kétszemélyes asztalt.Fehér lepedővel, ahogy a székeken is van.Körültekerve masnival.Az asztal közepén egy váza, benne egy piros, fehér, és barackszínű rózsával.Hangulatos.Az asztal alatt  - jobb szélén - göndör tincseket merek felfedezni.Úgy látszik, akar valamit, vagy csinál, de miután észreveszi, hogy bent vagyok, olyan gyorsan teszi fel fejét, hogy azt hiszem beveri az asztalba.Nem sok esélye volt kikerülni, de hát ő Harry Styles, ő minden bajt elkerül.Kuncogni akartam, de inkább magamba fojtottam.Nem szeretném, ha azt hinné, ez elég vicces volt nekem.Sántikálva, vagy nehezebben oda sétálok az asztalhoz.Leülök rá, és azon csodálkozom, hogyha Harry úriember lett volna, akkor segített volna ide jönni.Mindegy.
-Megkérdezném, hogy mégis mi a francot csináltál az asztal alatt, de inkább nem - Szólalok fel tüstént.Elbűvölő, smaragdzöld szemeit rám szegezi.Azt hiszem, ha nem figyelné hogy nézem, el is vesznék benne.
-Akkor ne kérdezd - Mondta rá az egyszerű választ.Ezt én is átgondolhattam volna.
-Nem fogom - Válaszolok egyszerűen.
-Örülök.
Aztán kinyitják az ajtót, és behozták az ételt.És aztán kimentek.
Egyszerűen nem akartam itt lenni.
-Hogy van a lábad? - Kezd enni Harry.
-Nagyon jól - Mondtam gúnyosan.
-Istenem -Fújtatott - Te tényleg nem tudsz egy kicsit kedves lenni?
-Miért, milyen vagyok?
-Nagyon makacs, kibírhatatlan, beképzelt...
-Ó, te meg tudod milyen vagy?Te is nagyon idegesítő, kibírhatatlan, kétszínű, fogyatékos, beképzelt, óh, de még mennyire!
-Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen lehetek.
-Annyira egy féreg vagy.
-Majd nem leszek az.
-Nekem mindig is egy szemétláda féreg leszel - Mondtam.Lehet, hogy nem kéne ezeket a szavakat a fejéhez vágnom, de egyszerűen nem bírom befogni a számat.Csak úgy ömlenek belőle a kedves szavak.
-Egyél inkább.
-Megpróbálok - Mosolygok gúnyosan.
-Abban maradtunk, hogy jól ki fogunk jönni egymással, nem de? - Húzza fel szemöldökét.
-Igen, de ez nem azt jelenti, hogy mindig.
-Az én számomra igen.
-Az én számomra nem.
Egy nagyot sóhajtott.Szóval idegesítem.Ez tetszik.Emlékszem még Niall szavaira...
-Egyél.
-Nem vagyok éhes.
-Egyél, mert beléd tömöm.
Úristen.
-De nem vagyok éhes!
És aztán betelt a pohár.Harry úgy, és olyan gyorsan felállt az asztaltól, hogy az összes dolog, ami rajta volt, mindenestül leesett.Kezei az izmaival együtt megfeszültek, és olyan dühösen nézett rám, mint aki most azonnal egyben befalna.A szám tátva maradt.Közel hajolt hozzám.
-Ugye nem akarod azt folytatni, amit egyszer elkezdtünk?
-N - nem - Hevesen ráztam a fejem, és olyan ártatlanul néztem rá, mint aki nem volt benne semmiben.
-Gyere - Elkapta karom, amitől fel is ugrottam, de csak megforgatta szemeit.Olyan gyorsan húzott maga után, hogy még a lábam is bele jajdult.De inkább nem szóltam semmit.Kitudja mi történne velem.Kivezetett a kastélyból, így elég hideg lett.Egy kertféléhez jutottunk.
Mindenféle virágok vették körbe.Gyönyörű volt.Aztán megakadt a szemem egy barack színű rózsán.Azonnal megtetszett, így oda botorkáltam, Harryt magában hagyva.Leszakítottam, majd bele szagoltam.Csodálatos érzés volt.Lecsuktam szemhéjaim.
-Tetszik?
-Nagyon - Néztem Harryre a rózsa mögül.Mintha egy kicsit elmosolyodott volna.Nahát.Én is elmosolyodtam.
-Szereted a rózsákat? - Kérdezte.
-Imádom őket.
-Én is szeretem, de csak nézni.
Megforgattam szemem.Micsoda egy szemét alak.
-Nem fázol?
-Nem.
-Ki fogsz ide járni minden nap? - Kérdezte.
-Még szép, persze.
Még mindig szagolgattam a rózsát.Olyan jó illata volt.Egyszer csak azt érzem, hogy valaki a derekamnál fogva magához húz.Gyönyörű zöld szempárral találom szembe magam.Annyira tökéletesek a szemei...
Az arcomon végig simít két kezével, majd közelebb húzza az övéihez.Milliméterek választanak el egymástól.Alig kapok levegőt.A szívem hevesebben ver.És hirtelen azt akarom, hogy csókoljon már meg.Úgy csókoljon, mintha ez lenne az utolsó, mintha milliószor többet érnék neki mindentől.Mi történik velem?
És aztán megtörténik.Ajkai az enyémekhez érnek.Minden megszűnik körülöttem.A rózsa kiesik kezeimből, egy csodálatos világon vagyok.Azt kívánom, soha ne érjen véget ez a csók.De sajnos túl késő.Csak egy hosszú, de illegálisan is rövid csók volt.Eltávolodik tőlem.Valami gond van.Nem értem.Magamat sem értem.Semmit sem értek.
-Ideje bemennünk - Szólal fel, és a kastélyig velem meg sem áll.Benyitunk, az ajtó nyikorog érkezésünkre.A szobámhoz vezet.Tudtam.
Ki kell derítenem.Meg kell tőle kérdeznem, hogy mégis mi a franc baja van, és mégis mi a francot művel.Már csukta volna be az ajtómat, amikor a józan lábammal megakadályoztam.
-Mégis mit művelsz, Harry? - Néztem rá.
-Miért, valami gond van?
-Igen, nagyon is!Miért viselkedsz így?
-Akartad azt a csókot?
-Ne - nem tudom...-Néztem félre - De mégis mi a franc bajod történt?
Nem értem, mért voltam így felháborodva.Hiszen örülhetem is volna neki, hogy már ennek az egész estének vége.De nem.Sőt, vissza sírom.
-Én...Én nem akarok beléd szeretni, Rosalia...

Sziasztok bogyókák!
Nos, ez lenne a 8.rész, örülök, hogy végre megtudtam írni, igaz napokat szántam rá, de mégis sikerült.Hát nem csodálatos?:) A következő részt viszont nem tudom mikor fogom hozni, de igyekszem minél hamarabb, hiszen nagyon sokat lemaradtam velük.Vagy majd próbálom előre írni a részeket - egyszerűen nem tudom, de hát majd meglássuk mi sül ki belőle.Nagyon szépen köszönöm a csodálatos designet Danielle - nek, gyönyörű lett számomra!imádom!<3
Most is avval búcsúznék, hogy commenteljetek egy kicsikét, mert ha commentelsz, akkor tudni fogom, hozzam - e a 9.részt, vagy ne:DTovábbá iratkozzatok fel, szép napot, madárkáim!
                                                                                               xoxo.Evelyn