9.rész - Akkor, Rosalia, pakolhatunk is.

-Tessék?

A szám elnyílt.Nem hittem el ezt az egészet.Harry kibaszott Styles nem akarja, hogy szerelmes legyen belém?Szóval...Érez irántam valamit?De mégis hogyan?És a legfontosabb:Miért?

-Így van, szóval... - Ment volna el, de a bicepszénél fogva vissza húztam.-Mit jelentsen ez, Harry? - Néztem mélyen a szemébe.Ajkait megnyalta, majd lassan a fülembe súgta.

-Semmit, Rosalia.Csak maradj távol tőlem egy ideig.

-De hát miért?

-Mert én ezt akarom.

Becsapta az ajtót, és evvel a témát le is zárta.Nem értem, mi történt Harryvel. Percről - percre  egyre inkább szeszélyesebb lett.Mintha akart volna valamit, de aztán mégse, és elment.

Aznap este csak rá tudtam gondolni.A szemeire.Az ajkára.Rá.

-Gyerünk Rose, ideje felkelned!

-Aha.Majd később.

-Nem, most.Vendégek jönnek, és neked is jelennek kell lenned.

-De úgysem tudják hogy ki vagyok.

-Dehogynem, az egész világ tudja, hogy létezel.Szóval, kelj fel most azonnal.

Fáradtan néztem Niallra.Ő csak egy szimpatikus mosolyt küldött felém.Neki nem tudok ellenállni soha.Ahogy Harrynek sem...Már megint Harry, az istenért...

Szó nélkül el indultam a fürdőbe, bezártam az ajtót.

-Ugye tudod, hogy tudom, hogy mi volt tegnap?

-Nem.

-Harry mesélt nekem.

-Na és mit mondott?

-Nem mondhatom el.

-Na létszi.

-Nem.

-Neked adom a reggelim.

-Már reggeliztem, köszönöm.

-Francba is...

Lassan levettem azokat a ruhákat, amik rajtam voltak.Gyorsan lefürödtem, majd vizes hajjal kibotorkáltam.Niall leültetett az ágyamra, hogy megnézze a gyógyuló bokámat.Mikor levette a fáslit, csupán egy kis seb maradt belőle.Ennek nagyon örültem.Niallval egymásra mosolyogtunk.

-Nagyon hamar be gyógyulsz!

Kuncogtam egyet.

-Most különleges ruhákat kapsz.Szerintem nem fog tetszeni, de ezt kell fel húznod.Az összes többi lány ilyen ruhafélékben lesznek, mert ezek olyan vendégek, hogy egy kicsit hiányos az öltözékük.

-Úristen.

-Gondoltam, hogy nem vagy oda a dologért annyira...

-Eltaláltad!

Ezután már meg sem szólaltam. Niall egy falatnyi, kis fehér hasas trikóhoz hasonlót adott a kezembe.Hozzá egy fehér, hasonló mintájú szoknyát.Alighogy ért a térdemig.Utáltam, de inkább nem szóltam semmit.Újra bementem a fürdőbe, és magamra húztam.Nem igazán tetszettem magamnak, csupán a fél hasam ki volt, és a lábam fele.Nem valami kellemes szett, de ha ezt kell felhúznom, hát akkor legyen.Lassan már megszoktam, hogy engedelmeskednem kell.Már csak azt kell meg tudnom, hogy hogyan és miért.

Niall bólintott, majd a szokásos ülőhelyemre tessékelt.A bokámon csak egy kis sebtapasz volt.Örültem, hogy már nem az a nehéz fásli.

A hajamat kifésülte, majd szépen lassan fonni kezdte hajpánt fonásként. Nagyon tetszett a végeredménye, ezért meg is köszöntem.De még nem voltam kész.Bordó piros rúzst kent ajkaimra, a szemeimre nem tett mást, csak egy szemspirált.Szerinte elég nagyok a szemeim, és szépek.Ha kihangsúlyozza, még szebbek.Szerintem egyáltalán nem az.Épp azt utálom bennük, hogy nagyok.Nincs Törökországban olyan ember, akinek ilyen nagy, óriási csoki barna szemei lennének.

Kicsinosított még egy kicsit, majd indultunk.Nem tudom hová készültünk, Niall nem árulta el, de szerintem a vendéglőbe.Vagy az étkezőbe.És megint találkozni fogok a többi feleséggel.Nem annyira bírom őket.Annyira...Kihasználják a helyzetet, hogy itt vannak.Én ellenkezőleg.Még mindig, nagyon de nagyon szeretnék haza menni.Anyámmal lenni.Otthon.Csak sajnos ez már számomra egy csúnya álom.Elég vicces.Hogy miért?Mert az emberek számára az álom, hogy itt lehetnek, nem az, hogy haza jussanak innen.Nekem az utóbbi.

És akkor elém tárult egy nagy, óriási szoba.Hosszú asztallal, tele idegen emberekkel.Azt sem tudtam, hová nézzek.Az asztal megpakolva minden fele finom ételekkel, csirke, pulyka, leves, desszert, bor...Gyönyörűen meg volt terítve.Az étkezőnek ablakai hatalmasak voltak, körülbelül olyan magasok, mint én, különféle mintákkal díszítve, ami különleges módon nagyon illet a többi berendezéshez, de még a társasághoz is.Hiányos öltözékű furcsa emberek.Zöld, pántos far alatt kis ruhácska, rövid hasas trikó - hasonló mint az enyém - krémszínű szoknyával, pulóver, és egy szoknya, rövid ruha, rövid trikó, ó istenem...

És megláttam azt, akit egyszerűen nem kellet volna.Harry Styles az asztal szélén ült, rövid fehér trikóval és fekete csőnadrággal - nem gondoltam volna, hogy egy királynak van csőnadrág, de mindegy, biztos valahonnan kierőszakolta magának -  eléggé jól nézet ki.Ó, hogy miket beszélek én.Szörnyűn nézet ki.Szörnyűn jóképű és szexi volt.Ennyi az egész.Smaragdzöld szemeivel engem pásztázott.Nem is akarta leplezni.De ideje volt véget vetni már a kínos csendnek.

-Ő itt Rosalia Carter hercegnő! - Köszöntötte Niall a vendégeket a nevemmel.Mindannyian vagy küldtek egy mosolyt, vagy tapsoltak.Szerényen elmosolyodtam, majd az utolsó helyet...Na, ugyan ki mellet?Hát persze hogy Harry mellet elfoglaltam.Micsoda véletlen.És mi az, hogy hercegnő?

És mintha félbe szakítottam volna valamit a megjelenésemmel, elkezdtek beszélgetni.A pulóveres lány pont mellettem ült.Különleges módon, olyan volt a kisugárzása, a stílusa, mint nekem.Attól függően, hogy pulóverben volt, és takarta a felsőtestét, egy kicsit eltért a többi rokonaitól.Gondoltam.Hirtelen hozzám fordult, és kedvesen rám mosolygott.

-Jól hallottam, te vagy Rosalia? - Mondta.Olyan tisztán, és...volt a hangjában olyan nyugtató érzés.Ez nagyon tetszett.

-Igen.És megtudhatom a nevedet? - Kérdeztem illedelmesen.Felnevetett.

-Nyugalom, nem kell nagyon ki tenned magadért velem szemben.Látszik rajtad, hogy nem nagyon akarod ezt az egészet.Szóval, a saját stílusodban beszélj hozzám, kérlek.Cserébe én is ezt teszem - Mosolygott - A nevem Sarah Lopez.Egy kis városban uralkodom, Los - Angelesben hercegnőnként, de lassan királynő leszek.

-Akkor, kedves Sarah, a magam módján fogok beszélni.Los - Angelesben?Még soha nem hallottam arról a városról!Ott vannak angyalokhoz hasonlók, vagy most miért?Lassan királynő leszel?Nehéz dologhoz közeledel! - Azért még is illedelmesebben kezdtem beszélni, hiszen egy ilyen nővel, mint ő, nem tudok máshogy kommunikálni.
-Gondolom, hogy nem hallottál róla, Rosalia.De hamarosan fogsz, majd meglátod! - Kacsintott - Ugyan úgy kell viselkednem, mint hercegnőnként.Nem annyira nehéz, mint gondolod.Csak egy kis fokkal többször megbecsülnek téged, és neked ezért uralkodnod kell.Az a dolgod, hogy a városodban minden rendben legyen, és biztonságban legyenek a lakóid.Nem annyira nehéz uralkodni, én mondom!
-Miért hallanák róla?A nevéből ki indulva, szerintem nincs itt egy köpésnyire! - Mondtam - Én nem akarok királynő lenni.Talán ha meg lesz hozzá az önbizalmam, és az idő.Az sem biztos, hogy királynő lehetek - Éreztem, hogy Harry figyel.Már csak ez hiányzott.
-Majd meglátod, Rosali...
-Rose - Mosolyogtam rá.
-Majd meglátod, szerintem meg nagyon biztos, hogy az leszel - Itt el pillantott mellettem, és azt hiszem Harryre mosolygott.
-Beszéljünk másról -Mosolyogtam Sarahra.
-Szerintem is.Jól érzed itt magad?Na és, milyen a viszonyod Harry Stylesal?
Elakadt a lélegzetem.
-Kiválóan érzem magam - Színleltem - Inkább neked - Kuncogtam.Helyesen válaszoltam.
-Ennek örülök.Én jól kijövök vele - Mosolygott - És te? - Húzta fel szemöldökét.
Mi a francért kérdezz ilyen kényes kérdést tőlem?Mindenki tudja, hogy Harry számomra egy igenis kényes téma!Sőt, most már biztos voltam benne, hogy Harry lát és hall minket.Hurrá.
-Erre nem szeretnék válaszolni - Mosolyogtam bájosan, és egy kicsit behúztam magam.
Sarah erre csak felnevetett, kortyolt italából, majd mosolyogva felém fordult.
-Szerintem meg nagyon is tudod a választ - Húzta fel játékosan szemöldökét.
-Öhm...Váltsunk témát.
Újra nevetett.
-Jól van.
-Megyünk a szobámba? - Kérdeztem illedelmesen.
-Azt hiszem, most inkább ne.Nem lehet az asztaltól fel állni, ameddig nincs vége az ebédnek.
-Pedig annyira akartam volna kettesben - itt egy kicsit meg nyomtam a "kettesben" szót -beszélgetni - Mosolyogtam rá.
-Szintén! - Mosolygott vissza.
-És milyen Los - Angeles? - Egyre jobban érdekelt ez a város.Ahogy Sarah beszélt róla...Olyan élettelinek tűnt.Nem olyan, mint itt Törökországban.
-Kiváló.Van ott minden.Az embereim jól élnek.Büszkék rám, és a szüleimre.
-Ez igazán jó hír!
-Az.Én is büszke vagyok rájuk.
-Legalább neked vannak szüleid...-Sütöttem le a szemem.Sarah gyengéden megsimította a karomat.- Ne szomorkodj - Mosolygott rám gyengéden.
-Nem fogok - Válaszoltam.
-És mesélj, ez mind a te családod? - Kérdeztem.
-Igen!Elég sokan vagyunk.Egészen mások vagyunk, mint ti.
-Ezt már észrevettem...- Nevettem.
-Gondoltam! - Mosolygott rám. - Nagyon szimpatikus vagy számomra.Eljöhetnél velem Los - Angelesbe valamennyi napra.
A szemem rá kanyarodott.
-Te is szimpatikus vagy számomra.Szívesen elmegyek.
Az első gondolatom az volt, hogyha elmegyek Los - Angelesbe, akkor nem kell látnom Harryt valamennyi napra, vagy hétre, nem parancsolgatna nekem, és nem viselkedne furán előttem.
-Most is?
-Most?! - Elképedten néztem rá.Még ma, még ma lássak egy teljesen más világot, mint Törökország?Ez komoly?!
-Igen, hogyne! - Nevetett.
-Persze, elmegyek most is!Hogyne!Szívesen!De hozhatom Niallt is, a...a barátomat, és egyben a szolgámat?
-Igen, hozd csak!
-Köszönöm!Nagyon hálás vagyok! - Egyszerűen csak megöleltem.
-Akkor, Rosalia - Súgta egy nagyon is ismerős hang a fülembe - Pakolhatunk is.

Sziasztok kedveseim!
Tudom, nagyon - nagyon tudom, hogy régen hoztam részt.És ennek sok oka van.Egyszerűen nincs időm hozni...Most, írt egy lány az utolsó rész alá, "mikor jön kövi?" és akkor tudtam meg , ideje össze szednem magam, mert csupán több, mint egy hónapja nem hoztam részt, és ezért nagyon szégyenlem magam.Tényleg.Annyira sajnálom...De egyszerűen nem megy.De megpróbálok mindent kitenni magamból, ezt megígérem.Ez a rész most nem lett olyan jó, az idő múlásával - mert ugye régen hoztam részt - kifogytam egy kicsit a szókincsemből, és amolyan össze tett szavakat használtam.Hosszúra próbáltam írni nektek, hát...nem lett annyira az, de most, most csak ennyit tudtam kihozni magamból.Sajnálom.Tényleg.Nagyon.Az egészet.De ha lesz időm, megírom a következő részt!:)
                                                                                                       Evelyn